A horoszkópnak már a neve is azt sejteti, hogy bepillantást ad az idő dimenzióiba: óra-kép. Bár ez csak az egyik a horoszkóp számos funkciója közül, mégis gyakori kérdés a MIKOR. Kevesen érdeklődnek nálam a múltról, mindenkit a jövő érdekel inkább, esetleg a jelen. Ebből arra következtetek, hogy jelentősen össze vannak keveredve bennünk az idősíkok, és ez megbénítja a teremtő erőnkön kívül a tisztánlátásunkat is, pedig a múltnak, jelennek és a jövőnek is megvan a saját jótékony lényege.
Az a probléma, hogy a múlt, a jelen és a jövő is túlértékelt manapság. Ideje jelentőségükhöz mérten bánni velük, mégpedig úgy, hogy a személyes múlt helyre billenjen, a jövő pedig motiváló legyen. Nézzük, hogyan!
Mindenkit a jövő érdekel, természetes emberi kíváncsiságunkból fakadóan. A jövő azonban már készen van. Nem azért, mert fatalisták lennénk, a jó hírem az, hogy a párkák mi magunk vagyunk. És nem feltétlenül az előző életi, illetve köztes létbeli sorsalakításra gondolok, hanem arra, hogy a múlt, a pár éve, pár évtizede megélt személyes időfolyam mennyire határozza meg a jövő történéseit, megéléseit, érzeteit. Elárulom: nagyon-nagyon. De ennek ellenére a helyzet nem reménytelen, sőt!
A JELEN-JELENSÉG
Trendi a jelenben létet hangsúlyozni. Nem mondom, lenne is a jelennek teremtő ereje és súlya, csak kissé félreértelmezzük ezt a tanítást is -mint általában a többit is-, és lecsupaszítjuk a jelenben létet a carpe diem-életérzésre, amiből pont a felelősség hiányzik. A bűvös jelen, más álláspont szerint, nem is létezik, mert annyira szempillantásnyi, hogy mire ráeszmélünk már múlttá is vált. Nos, ebben is van valami. Akkor mit is kezdjünk vele? Mihez kezdjünk itt és most? Mi a jelen jelen-tősége? A jelen az én szintetikus felfogásom szerint a pillanatnyilag felkínált lehetőségek felelős elfogadásában tud kibontakozni. Ha abban vagyok, ami épp van és azt teljes szívvel megélem, nyitott és kíváncsi vagyok rá, akkor hosszabb és teremtő erejűbb ez az idősík. Történjen könnyen megélhető szívderítő esemény avagy katasztrófa, etekintetben egyre megy, mert mindkettő hordoz tanulságot, és segít tisztább múltat létrehozni.
A CSÚF MÚLT
A múltat szintén trendi felnagyítani: vagy mindenért okolni és felmentést adni magunknak általa: „a borzasztó szüleim”, a „rossz tanáraim”, „szörnyű ex-em”. Vagy minderre fátylat borítva -túl csúnya dolgok ezek ahhoz, hogy szem előtt legyenek- elegánsan túllépni a múlt döccenőin, kurflijain, netán leckéin. Pedig nagy erő van bennük, nagyobb, mint a jelenében! Van az a mondás, hogy „Sosem késő, hogy boldog gyerekkorunk legyen.” Abszurd, de megvalósítható, mert mindkét irányba tudunk hatni: előre is és visszafelé is az időben. És ez a jelen kulcsfeladata.
A KECSEGTETŐ JÖVŐ
A jövő csak annyiban érdekes, hogy rálátunk általa, hogy a múlt lenyomata mennyire dolgozódik meg a jelen révén. A múlt, ami már mögöttünk van, ez evidens. Minden eseményhez tartozik egy érzelmi-attitüdbeli emlék is, ami feléled, újrafelidéződik a jövő ugyanolyan eseményének bekövetkeztekor. Ha pl. a vonat, amin tíz éves koromban utaztam, kisiklott és fél napot vesztegeltünk, akkor 20 éves koromban is ott lesz bennem ennek lehetősége, ha vonatra szállok, esetleg emiatt az emlék miatt nem is ülök többé vonatra. Ez egy ártalmatlan példa, de nagyobb jelentőségü ügyeinkben is így működik.Mindenki tud a saját életéből ilyen párhuzampéldát hozni. A múlt (vonat)élménye akkor lesz alapvetően MÁS a jövőben, ha mássá teszem a jelenben. Így fonódik össze a három idősík. A múlt a tények ideje, a jelen a gyógyításé, a jövő pedig a teremtő élmények megvalósulásáé. Az előző példánál maradva a vonat kisikláshoz tapadó érzelmek (ijedség, harag, izgalom…) átvizsgálása és megsimogatása lehetővé teszi, hogy a következő vonatutak ne tegyenek ránk terhet, még rejtetten sem. Mert a rejtett teher is teher, sőt a teher -az önbeteljesítő jóslat elvén- újabb terheket generál: újabb kalandos vonatút elébe nézhetünk, és még nagyobb élménycsomagot kell majd kibogoznunk. A múlt átszínezésének számos módja van, nyilván főleg pszichológiai-önismereti eszközökkel. De nem is a módszer számít, hanem a végeredmény. Csak a más érzet szül más érzeted a jövő történései kapcsán.
Most már látszik, hogy igazából az a helyes kérdés, hogy a jövőben esedékes esemény korábban milyen hatással volt ránk. Nagyon ritka az az életesemény, aminek nincs még előzménye 20-30 éves korunkra! Ha nekünk nincs is, mert például még nem született gyerekünk, a családi örökségünk is elég erős hatást mutat, így azt kell ilyenkor megvizsgálnunk, a horoszkópbeli jelzések mellett.
Jó hír, hogy képesek vagyunk áthangolni az emlékeinket, a rossz pedig az, hogy ha ezt elmulasztjuk, akkor visszaköszönnek, és hiába kutatjuk a jövőt, a múlttal találjuk szembe magunkat minduntalan. Ezt azonban felelőtlenség a párkák vagy a balszerencse számlájára írni, pusztán mi magunk vagyunk az okai.
Persze nem akarok senkit lebeszélni a jövő fürkészéséről. Csak egy újabb nézőpontot kínálok fel mindazoknak, akik közelebb szeretnének jutni életük nagy történéseinek megértéséhez. Legyenek ezek akár a múltban, akár a jövőben, csíra állapotban. Javaslom, nézd végig eddigi életed fő mérföldköveit, és nézd meg, hogy milyen érzések támadnak benned ezekkel kapcsolatban. Ha a nyugalom a legjellemzőbb, jó úton jársz. Így már békével várhatod a jövő eseményeit, amiket a horoszkópod jelez. Pontosan fogod tudni, hogy mi fog benned zajlani az adott esemény kapcsán. Nem kell ehhez asztrológusnak lenned, ő csak az előre látható mérföldkövek alapvető jellemzőire tudja felhívni a figyelmet, viszont az, hogy ebből mit hozol ki, vagy hogyan érint téged, az már belőled fakad.
A fenti okfejtés hatványozottan igaz a párkapcsolati működésre! Ki mint vet, úgy arat. Erre a kérdésre még visszatérünk később ;-).
