Olyan időket élünk, hogy még azokat is állásfoglalásra készteti, akik amúgy ettől tartózkodnak. Mint például én is. Nem szoktam aktuális bolygóállásokról rendszeresen írni, de most késztetést érzek erre, mert a tavasz óta folyó átalakulás egyre erősebbre kapcsol, miközben azt látom, hogy egyre elveszettebbek vagyunk benne. Ha már most elveszettnek érezzük magunkat így vagy úgy, akkor a következő fél, egy év drámai lesz. Keressünk hát kapaszkodókat. A bizonytalanság, zavarodottság olyan tudati méreg most, ami sokkal jelentősebb károkat okoz, mint a Covid. Ráaádul a hatásuk évtizedekig velünk marad.

A legtöbben félünk most valamitől. Tavasszal a félelem beköltözött az életünkbe, és kisebb halkulásokkal, de azóta is itt van. Úgy néz ki, hogy vagy félünk, vagy szorongunk: mintha csak ebből lehetne választani, mert minden, de tényleg minden homályos: mit kellene, nem kellene tenni, igazak-e a számok, meddig megy még ez így?

Annyi biztos, hogy egzisztenciális kérdések forognak most kockán, és igen, az élet-halál határvonalon. Nem bagatell feladatokkal kell szembenéznünk.

Asztrológusként ritkán látott bolygó-összekapcsolódásokat látok, szinte minden erő bekapcsol, jelezve, hogy sok irányból érkeznek a próbák. Ki melyik irányra érzékenyebb, onnan billen ki. De mindenki kibillen, hacsak nem figyel, összpontosít, tudatosít, átlát.

Bolygóállások és hatások(k)

A következő 2 hónapban a  Mars és a Merkúr próbatételeit éljük, ahogy ezek a Szaturnusz-Jupiter-Plútó hármassal konfrontálódnak. Tehetetlenség-érzet, kiszolgáltatottság, frusztráltság, a világra irányuló harag hatja át a hétköznapjainkat. Az ellenszer a taoista bölcsesség: nem a cselekvés, a kicsiben lét, a középen maradás. Nagyon nehéz lesz, mert óráról órára újabb kísértések jönnek, ami az összeszedettségünket billenti ki. Fontos tenni a dolgunkat és csak az aznapot látni. Ez most nem a nagy dolgok ideje, hanem a hétköznapoké. Minél messzebbre gondolunk, annál nagyobb lesz a szorongás és a szétesés, tegyünk le a távcsövek és nézzünk az orrunk elé.

Decemberben, ahogy a Nap belép a Bak jegyébe erősen elsöprő új hullámok jönnek a Szaturnusz-Jupiter Vízöntőbe lépésével, ami január elején tovább fokozódik, ahogy ez a két bolygó belép az Uránusz és a Mars kvadrátjába. Erről majd akkor írok részletesebben, mivel uránuszi hatás, most még kiszámíthatatlan, hogy hova lök minket, de messzire, az biztos.

Mit tanít?

Az már a leghétköznapibb szinten is látszik, hogy valami tanítást kell most abszolválnunk. Hogy milyen szinten kapjuk ezt és mennyire nehéz a lecke, azt az előzményeink és a jelenlegi tudatszintünk kérdése.

Mind a Plútó, mind a Szaturnusz tanít és egy súgónk is van, a Jupiter. Hogy mégis ilyen keménynek találjuk a leckét, az annak köszönhető, hogy nem együtt látjuk ezt a két erőt, hanem kizárólag valamelyikre szavazunk. Holott nem véletlenül állnak együtt. Most nem lehet úgy tanulni, hogy mindent eldobok (pl. utazás, szórakozás), ami eddig én voltam és valaki egészen mássá lényegülök (otthon ülővé), mert ez kizárólag plútói energia. Át kell néznünk és szelektálnunk kell a most bevethető és rendelkezésünkre álló jó taktikákat, tudatosan és céltudatosan felépítve az új életünket a megváltozott körülmények között. Így a Szaturnusz is szóhoz jut és segíti a változást.

Bizony nagyon erőt próbáló naponta, óránként mérlegelni, dönteni, hogy épp mi fér bele, mi indokolt, mi célravezető. És minek mekkora ára van! Miért vállaljuk, vállalhatjuk a felelősséget. Abszolút Szaturnusz-Jupiter-Plútó- érintette gondolatok ezek, mind ahogy az is, hogy az egyéni felelősség jelentősége óriásira nőtt a minimális központi iránymutatás mellett! A Vízöntőbe tartunk, ahol nincs központi hatalom. Rá kell szoknunk, hogy sokkal nagyobb mozgásterünk van, mint eddig, csakhogy ez rémísztő (is) első ránézésre. De nem érünk rá rémüldözni, mert mint az köztudott a félelem megbetegít, márpedig most betegnek lenni nagyon kockázatos. Most kockáztatni pedig a legeslegkockázatosabb.

Életbevágóan fontos észnél lennünk a szó legszellemibb értelmében. Nem úgy, hogy azt számlálgatjuk, hogy hányszor mossunk keze ahhoz, hogy ne betegedjünk meg. A mágikus tevékenységek is jók, csak éppen nincsenek összhangban az aktuális bolygóállásokkal. Az Univerzum a tudatosságunkat állítja kihívások elé. Nem a messzelátásunkét, hanem “csupán” azt, hogy tudjuk mi van. Most. Mert ha most jól látjuk, akkor jó utak felé indulunk. Ha nem, akkor a szakadékba. A Plútó nem szereti a félmegoldásokat.

Merre sodródunk?

Nem vagyok sajnos annyira bölcs, hogy lássam, hogy ezek a nagyerejű változások milyen világot fognak teremteni egy év múlva. Sok szempontból nagyon másmilyet.De egyelőre nem is engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy kényelmesen elhelyezkedve a jövőt kutassuk. Amit nem mellesleg épp most formálunk. Így aztán ha a nagy, globális tendenciák homályosak is, a mi kis saját, pirinyó életünkben képesek vagyunk tisztán látni, márcsak azért is, mert a fontos dolgok mindig nagyon egyszerűek. Ha a következő hónapokban sikerül tartanunk a belső egyensúlyunkat, ha leszakadunk róla, sikerül visszatalálni hozzá, akkor nem fogunk máshol kikötni, mint amerre tartani szeretnénk, csak épp máskor és máshogy jutunk el oda. Ha ugyanis belső egyensúlyból látjuk magunk előtt az utat, akkor az egy valóságos, járható, nekünk való út. Ha azonban marsi lendülettől, merkúri ötlet-rohamból szemlélődve ígéretes sztrádákat vizualizálunk, ha azok eséllyel épp a szakadék felé tartanak. Ne dőljünk be a túl nagy, túl ígéretes, túlbármilyen látszatoknak. Maradjunk józanok, aprók és legfőképpen bölcsek.

Legbillenékenyebbek nem is nappal leszünk, hanem éjjel a szaturnuszi, plútói idősav az éjfél előtti időszak. Ezt már érdemes nyugalomban tölteni. Esetleg napzáró-indító meditációban. Az éjszaka árnyainak elűzésére a bevált relaxatív szerek, a gyógynövényektől a magnéziumon át az illatokig minden nagy segítség lehet. Az éjszakai gondolatok azért veszélyesek, mert nagyon meggyőzőek, valósághűek és könnyen áthathatják a nappalainkat is, ami komoly veszély a tudatosságunk fenntartásában. Legjobb, ha éberek maradunk.

Ha úgy érzed, hasznos ez az írásom, kérlek oszd meg, hogy mások is olvashassák. Köszönöm.