A párkapcsolatnak is, mint minden más élő szervezetnek van egy egészséges dinamikája (hacsak statikája van, az régen rossz): azaz létrejön, fejlődik, átalakul, épül és megint változik. Ha nincs meg a fejlődés-átalakulás képessége, akkor a stagnálás bizony előbb-utóbb szürküléshez majd beszűküléshez vezet. Tehát harmonikus kapcsolat az, ami mozog, él, reagál a változó helyzetekre, az akadályokra és fejlődni képes.

Alapvetően négy kategóriába szoktam sorolni a kapcsolatokat –önkényesen, de a tapasztalataimra hagyatkozva- aszerint, hogy mennyi potenciál, mennyi lehetőség, mekkora perspektíva van bennük. Az ideális eset a harmonikus, mindkét fél számra minden igényt kielégítő, boldogító, fejlődőképes kapcsolat, azaz a SZUPER!

A következő állapot, amit elcsépelt kifejezéssel átlagosnak lehetne nevezni, amikor minden klappol, konstruktív a felek között az együttműködés; bizonyos területeken jól megértik egymást, másokon kevésbé, de hosszú távon gondolkodnak a kapcsolatról a kölcsönös tisztelet és szeretet jegyében.

Ha a kölcsönösség tartósan megbillen, akkor már baj van: ha mindig csak az egyik fél küzd, cselekszik, harcol, fektet be energiát, időt, pénzt, míg a másik lébecol. Amennyiben sikerül az egyensúlyt helyrebillenteni beszélgetéssel, terápiával, közös élményekkel kúraszerűen, akkor még lehet a kapcsolatból fejlődőképes-felújított változat. Ha nem, akkor ez már  a következő stádiumot vetíti előre, a látszat-kapcsolatot.

A negyedik kategória, amikor a két embert már csak a megfelelési kényszer, vagy más kényszer tarja össze, de korántsem az, hogy együtt lenni jó. Ilyenkor inkább az az érzés fogalmazódik meg, hogy külön sokkal jobb lenne, de…mégsem tudjátok megtenni a döntő lépést a szétválás irányába. Se vele, se nélküle-állapot. Lelki boksz-meccsekkel, rosszabb esetben fizikaiakkal is: érzelmi zsarolás, félténység hadjárat, hisztiháború és végtelennek tűnő veszekedések. Egymás vádolása és nulla együttműködési hajlandóság.

 A fent leírt folyamat egy evolúciós folyamatként is fölfogható, márha sikerül egy jó szintről indítani a kapcsolatot. Ahhoz, hogy ne romoljon a színvonal, és ne a legutolsó stádium legyen a végállomás bizony kemény munkára van szükség. Mindkét fél részéről és állandóan. Sokan ott rontják el, hogy „na, megvan, akire vártam, mostmár minden rendben lesz”. Persze, az első időszakot könnyű átvészelni a rózsaszín különböző árnyalataival, de ezek az árnyalatok idővel megfakulnak, és együtt kell újraszínezni őket. Ez befektetés.

 Ti hol tartotok? Lubickoltok? Jól elvagytok? Vegetáltok? Netán háborúztok?

Gondolkodj el rajta, hogy te miként értékeled a kapcsolatodat, és beszéld meg a pároddal is.

 Aztán töltsétek ki külön-külön azt a tesztet, amit összeállítottam és az értékelését is magam végzem. Kaptok egy helyzetértékelést tőlem is, mint bölcs kívülállótól, aki látott már ezt-azt J. Tanulságos lesz! Máris tettetek egy lépést a harmónia, az együtt- fejlődés irányába!

Az online-tesztet vasárnap teszem közzé.