(Ha abszolút nem érdekel a foci, a cikk utolsó bekezdését ajánlom figyelmedbe! )
Hamarosan startol a foci vb, melynek nem csekély hatása van a párkapcsolatokra is. Erről statisztikát nem tudok prezentálni, de tény, hogy tud galibát okozni a sportesemény-folyam a párkapcsolatokban. Messziről fogom indítani: miután felhagytunk a vadász-gyűjtögető életmóddal, a férfiak vadász-szenvedélyük egy részét a sportban élik meg, kinek mennyi marad ebből a szenvedélyből, annyira képes rajongani egy-egy sportágért. A foci a mi kultúrkörünkben pedig a sportok királya: napjainkban a legtehetségesebb játékosok hősöknek, mi több isteneknek járó megbecsülésnek örvendhetnek. Mítikus hősök. És persze mi, földi halandók is szívesen merítkezünk meg a hősök bűvöletében, ha másképp nem, hát lelkes szurkolóként. Szóval a férfiak zsigerből vonzódnak a focihoz –természetesen leszámítva a szűk létszámú kivételt.
A konfliktushelyzetet az okozza, hogy a nőket viszont, beállítódásuknál fogva általában kevésbé érdekli a sport, legalábbis a férfiaknál megszokott hőfokon. Ezt a helyzetet tetézi még, hogy a foci vébé 1 teljes hónapig, napi több órában kínál szórakozási lehetőséget, melynek ideje alatt az élet megáll (egyesek számára), pontosabban nem állhat meg (mások számára), azaz valakinek biztosítani kell a megszokott napi rutint is. És az utolsó adalék: napjainkban a kapcsolatok sokkal kevésbé szólnak az elfogadásról, a megértésről, és a kölcsönös igények tiszteletben tartásáról, mint száz évvel ezelőtt.
A hozzávalók tehát az ellentétes igények, a napi rendszerességgel jelentkező kísértés egy hónapon át, a krónikus időhiány és persze az általában alacsony tolerancia-küszöb. Ebből főzhetünk. A menü az alábbi az én szakácskönyvem szerint:
– hosszasan gyúrt-dagasztott édes-élet kehely
– savanyított, erőlevesben főtt marha, magában
Lehet választani! 🙂
A cikksorozat első részében az ideális helyzettel foglalkozom. Adott egy boldog kapcsolat, amelyben mindkét fél kölcsönös szeretetben és egymás igényinek maximális respektálása mellett él. Ha eljön a várva várt nap senkit nem ér meglepetés, sőt a világbajnokság végére sem költöznek szét. Hogyan lehetséges ez?
Mint fentebb megállapítottam a foci a szokásos napi rutin mellett integrálódik erre az egy hónapra az életünkbe, tehát mindenképpen szükséges már jó előre kiosztani és újraosztani a feladatokat. Az élet ugyanis nem áll meg, és inkorrekt az, ha az egyik fél tévézik, a másik pedig elvégzi helyette a teendőket. Lehet ilyen, de nem egy hónapig, annak ugyanis garantált veszekedés lesz a vége.
Szóval a teendők kiosztva, elvégezve, mindenki teszi a dolgát, olajozottan megy a gépezet. Van idő a meccsekre és van idő egymásra is. Senki nem érzi magát elhanyagolva azáltal, hogy korunk istenei átmenetileg átvették az irányítást a napirendünk felett! 🙂 Vannak közösen eltöltött órák, és vannak olyan külön töltött időszakok, amelyek élményékkel gazdagítják a kapcsolatot is, mert tudjátok, hogy a külön töltött idő is lehet értékes, ha azáltal harmóniába kerültök, és ezt viszitek bele a kapcsolatba.
Nem probléma, ha a haverok átjönnek meccset nézni és az sem probléma, ha a lányok addig elmennek bulizni. Lesz, aki megvegye a sört és lesz, aki morgás nélkül kitakarítja majd a lakást. Most az első „készítmény” receptjét olvastad…
Ha ez nálatok így lesz, akkor csak amiatt érdemes továbbra is olvasnod a blogot, hogy receptet kapj a tévézéshez felkínálható rágcsálnivalóhoz.
Ha ez nálatok nem valószínű, hogy így megy majd, akkor gyere vissza ide rendszeresen, ellátlak néhány hasznos tanáccsal: hogyan ne gyalogolj bele a párod lelkébe és a csapdákba :-).
Ha pedig abszolút hidegen hagy a foci-ügy, akkor hamarosan egy vadonatúj ingyenes szolgáltatással jelentkezem kifejezetten foci-t nem nézőknek. Június 11-én minden kiderül!
