Hát persze, hogy a tökéleteset keresem, miért nem mindenki azt keresi?! Csak hát kezdek belefáradni a munkába: folyton problémásakat fogok ki. Az egyiknek nincs pénze, a másik rendetlen, a harmadiknak koszos volt a cipője az első randin. Mit képzelnek ezek ?!

Hogy merjek így belemenni bármibe is, amikor már az elején látszik, hogy hol a hiba?!

A taktikám az, hogy Hamupipőke módjára szűröm a jelentkezőket: értelmesek ide, defektesek oda. Sajna az „oda”-fakk mindig tele van, a másik meg foghíjas. Néha arra gondolok rossz a megközelítésem, ilyenkor hosszasan elemzem, hol ronthatom el. Hiszen másoknak minden olyan könnyen megy! Van egy Oroszlán ismerősöm, nála akkor is sorban állnak, ha nem dolgozik meg érte. Vagy itt van a másik, ő nem tudom micsoda, talán Mérleg, ő aztán mindenkit levesz a lábáról, pedig látszólag nem csinál semmit. Jó, egy kicsit szebb nálam. Nekem nagy a hasam, és a hajam sem olyan szép. Az is igaz, hogy nem öltözködöm valami szexin, de ezek a trendi ruhák nekem nem is állnak jól. Szóval valamit rosszul csinálok!

 Szórakozni? Eljárok, de nem az én világom a bulizás, én inkább beszélgetni szeretek. Meg különben is egy vagyonba kerül elmenni egy szórakozóhelyre. Áh én ott úgysem érezném jól magam. Másnap meg dolgoznom kell, tehát nem érek rá éjszakánként táncikálni. Még hétvégén is egy csomó dolgom van mindig: segítenem kell, ha fáradt vagyok mert éjjel buliztam, akkor nem tudok rendesen megfelelni a munkámban, Nekem ez nem éri meg.

Különben is én csak egy szürke kisegér vagyok, akinek nyilván nem jár a Nagy Ő. Beérem kevesebbel is.Leginkább az interneten ismerkedem, mert ott a jelentkezőket szűrni lehet különböző feltételek szerint. Ugyan eléggé kaotikus számomra az a sok ember, aki ott fönn van, de igyekszem rendszerezni a nekem tetszőket.

 Hogy mit gondolok a szerelemről? Igyekszem átgondolni, hogy kibe szerethetek bele. Előbb megismerem, aztán élem bele magam. Igazából még nem voltam szerelmes azt hiszem. És nem is hiányzik annyira. Persze reménykedem benne, hogy egyszer bekövetkezik. Hiszek én a csodákban, csak tudom, hogy nincsenek…

Igen, vállalhatnék több kockázatot, megpróbálhatnék lazább, oldottabb lenni. De nem megy. Ahányszor megpróbáltam, mindig rosszul éreztem magam és rossz vége is lett. Csak akkor érzem magam jól és biztonságba, ha a tiszta a helyzet: ezért nem megyek bele ködös dolgokba. Nem vagyok bevállalós, tudom ez hiba. Úgy szeretek ismerkedni, hogy mindenki betartja a szabályokat és minden a maga rendje szerint zajlik. Hogy leszólítsak ismeretleneket, az nekem nem fér bele. Hogyisne! Még kiderül, hogy valami „tisztátalan” alak, akitől még beszennyeződöm. Nem, inkább akkor tovább elemezgetem magamban, hogy miért is vagyok sikertelen a párkeresésben. Majdcsak rájövök, hol rontom el.

 Olyan párt szeretnék magamnak, aki dolgos, szorgalmas, szerény. Akinek nincsenek nagy igényei. Aki tudja, hogy mi a helyes és mi a helytelen és sosem csinál butaságot. Az egyszerűség számomra sokkal nagyobb érték, mint a heves érzelmek, vagy a kirívó szépség. Az a lényeg, hogy jól meglegyünk. Inkább takarékoskodjunk az érzelmeinkkel, hogy életen át kitartsanak, mint a szerelem rózsaszín ködében elkövessünk valami hibát.

Hogy túl magasra teszem a lécet? Nem. Abból indulok ki, hogy én magam is mindent megteszek a z ügy érdekében, hát tegyen meg ő is mindent. Mit kezdjek egy olyan emberrel, akinek túl sok hibája van?!

 Úgy gondolom, az ismerkedés is csak egy az élet számos feladat közül, a feladatmegoldásban pedig jó vagyok, tehát előbb-utóbb megtalálom azt, aki hozzám passzol. Inkább utóbb…