Szaturnuszi személyiség révén itt a blogon számtalan bejegyzés született a Szaturnusz különböző aspektusairól. Miközben a saját Szaturnuszommal is ismerkedtem, a hétköznapok síkján is, nemcsak a horoszkópban, pár éve egy új főszereplő is a képbe került, ez pedig a Jupiter.
Életem első bő négy évtizedét markánsan a Szaturnusz uralta, kitapinthatóak voltak a hétéves ciklus erőteljes változásai, a beszűkülés-kitágulás dinamika megélései, a korlátok elleni küzdelem és a belátó bölcsesség felcsrékődései.
Az életközépi nagy felfordulás azonban új struktúrát és stratégiát hozott, ami egyrészt természetes, másrészt pár éve tanulmányozom és úgy gondolom, hogy egyetemes is, tehát nemcsak nekem és rólam szól, hanem rólad is, kedves Olvasó.
Az életközépi válságnak nevezett időszak 35 és 42 éves kor között abszolút Szaturnuszi témakör, minden momentumában a tanulás, felelősségvállalás, lezárás jelenik meg. Ami viszont az élet második felére jellemző, az szerencsés esetben sokkal inkább a Jupiter bolygó által képviselt minőségekhez tartozik, úgymint (dióhéjban): kiteljesedés, lenyugvás, rálátás, hit. Azt nem állítom, hogy mindenkinél bekövetkezik papírforma szerint a jupiteri fordulat, de esélyes, hogy megtörténik, főleg akkor, ha van előtte egy jól megdolgozott szaturnuszi ciklus és engedélyt adunk a Jupiternek a vezérfonal felvételéhez. Utóbbi nekem nehezen ment, már csak azért is, mert aki túl jóban, vagy túl rosszban van a Szaturnusszal, annak nehéz a vele épp ellentétes energiákra meggyőző igent mondani.
Az első tanulság tehát, hogy a Jupiterhez a Szaturnuszon keresztül vezet az út. A két főisten nem áll harcban egymással, hacsaknem mi állítjuk szembe őket, aminek vészes hozadéka van.
A másik tanulság, hogy az életközép nemcsak pszichológiai, de asztrológiai értelemben is hozhat markáns változást, megújuló energiákat, sőt felvirágzást is, ha nyitottak vagyunk egy másfajta, jóval elfogadóbb működésre. Ezt a pszichológusok is szorgalmazzák. Ettől még persze ne bocsátjuk el Szaturnusz mestert sem, nem megy nyugdíjba, csak éppen leül a kispadra. A helyét Jupiter kapitány veszi át. Ő kilenc éves ciklusokban halad, a tempó tehát lassul, hogy a bölcsesség alaposabb legyen.
A jupiteri működés nemcsak abban merül ki, hogy a nagy változások nem hét, hanem kilenc évente köszöntenek be, vagy hogy más mottókat írunk ki a hűtőajtóra. Ez egy lágyabb, barátságosabb éra. Ha a Szaturnusz az általános iskola, akkor a Jupiter a felsőoktatás: más a számonkérés, más a jelenlét minősége. A kulcskérdés az, hogy miben hiszünk és meddig megyünk el a hitünkért. Nem vallási értelemben, természetesen. Hanem az önkiteljesedés, jól lét, saját igazságkeresés terén. Az élet második felének ezek a fókuszterületei. És hogy ez az időszak mikor következik be? A krízis után, valószinüleg a negyvenes éveink elején-közepén, az ütemezés persze egyéni.
Hogy a Jupiteri életszakaszunk milyen kalandokat tartogat, azt a horoszkópunkban álló Jupiter rajzolja fel. A csillagjegy, amiben a születési képletünkben áll, megmutatja, hogy hogyan viszonyulunk ehhez a korszakhoz és milyen alapvető jelzőkkel éljük meg, mit priorizálunk. A ház pedig, ahol tartózkodik, rávilágít, hogy milyen területen (hivatásban, hobbiban, családi kapcsolatban) éljük át leginkább a jupiteri energiákat, hol és hogyan érezzük magunkat. A két jellemző, ház+jegy pedig összegyúrva képet ad az új világlátásunkról.
Bármilyen legyen is ez a kép, nyilván a fényszögek is cizellálják, a magunkba vetett hit elengedhetetlen a jupiteri energiák optimalizálásához. A szaturnusz leckéi épp erre akartak rávenni a korábbi évtizedek alatt.
A Jupiter a Gyógyító is. Ha a Szaturnuszt szigorú és puritán nevelőként fogjuk fel, akkor a Jupiter a joviális és lojális tanár bácsi, akivel meg lehet beszélni a dolgokat. Korrepetál is, meg fejet simogat. Tényleg. A hétköznapok szintjén ez úgy mutatkozik meg, hogy váratlan JÓK esnek az ölünkbe, amiért nem kell megdolgozni. Először nem is értjük, hogy rendszeresen (!) miért is kapunk ennyi mindent: jófej segítőket, könnyű helyzeteket, váratlan megoldásokat, maguktól felszívódó konfliktusokat. Legalábbis nekem, a Szaturnuszi erőkön szocializálódott versenyzőnek ez kezdetben furcsa volt. De belejöttem! 🙂 Minden, ami könnyedebb, simulékonyabb és a haladásunkat szolgálja a Szent Cél érdekében, az Jupiteri. És itt elérkeztünk az utolsó sarkalatos ponthoz Jupiter-ügyben: a Szent Célhoz. Legyen ilyen! Fontos! Enélkül nincs hova kiteljesedni. Lehet változtatni, lehet demisztifikálni, de akkor teremtsük újra és lelkesedjünk érte újra. A hitet csak valamibe lehet vetni, enélkül üres fogalom csupán. Ha viszont van és önazonos, akkor a szárnyalás megkezdődik. Látványosan.
És akkor már csak egy kérdés maradt: Van merszed átlépni a Jupiter világába és hitet (is) adni a céljaidnak? Bízom benne, hogy IGEN-t mondasz!
