A régiek azt mondták, hogy májusban nem lehet gyereket csinálni, mert bolond lesz. Ez így elég merész. Annyi azonban bizonyos, hogy a zseninek tartott tudósok, felfedezők többsége Vízöntő, és mint tudjuk sok újítás a maga korában bolondságnak tűnt.
A Vízöntő azzal az alapérzéssel születik, hogy „különbözöm”, és ezt valamilyen formában az életes során meg is éli. Tele van a szakirodalom vele, hogy mennyire öntörvényű, különleges, extravagáns, zseniális, bekategorizálhatatlan e jegy szülötte. Azt is tudjuk, hogy kapcsolatbarát, de nem szereti az intimitást, azaz baráti-szövetségi viszonyban gondolkodik, ezért nem szívügye a párkapcsolat…
Alapszinten a Vízöntő számomra az udavri bolond figurájával azonosítható (tőlem függetlenül a symbolon-kártya is ezt mutatja). A mesefiguráról azt tudjuk, hogy sok ember veszi körül, mindenkit szórakoztat, nem akar senkinek megfelelni, és frappáns megjegyzéseivel bővíti a látásmódot. Mint társ, ő az, akinek a humora remek és utánozhatalan, vág az esze, merészen asszociál, tele van új ötletekkel, de nem viseli el, ha szabályokkal igyekszenek korlátozni. Kérlelhetetlenül tart tükröt a társa elé. Például egy hangsúlyos Szűz szörnyű felismeréseket kaphat egy ilyen kapcsolatban. Akár férfi, akár nő alárendelődni nem fog. A függetlenség igénye pedig a közhiedelemmel ellentétben nem jelebnt hűtlenséget vagy csapodárságot, annál ugyanis sokkal zártabb, hogy halmozza a testi élvezeteket. Az ő érdeklődése inkább intellektuális, azaz beszélgetőpartnert keres, szövetségest, aki az ideáiban osztozik. Feltűnhetett, hogy egy szó sem esett idágig az érzelmekről… A Vízöntő téli, szaturnikus jegy, ezért távolságtartó, bizalmatlan és zárkózott is:kontrollált, racionális, akinél az érzelmek az elvek alátámasztását szolgálják: rajongani leginkább az öteleteitért, új elképzeléseiért tud. A fej tehát dominál a szív felett, a szerelem pedig a regény- és filmhősök jópofa hóbortja, ami a középszerűek mániája. A magára valamit is adó Vízöntő szellemi társat keres, aki szintén nem rajong a romantikáért és a szexualitásban is a kiváncsiság motiválja. Kötődni pedig annyiban akar, ami még nem veszélyezteti a teljeskörű önmegvalósítását, ami persze mindenkinél mást jelent.
A Vízöntő jegy szülöttei annyira jófejek, hogy szinte kivétel nélkül eljutnak az alapból a következő szintre. Azért, mert imádják a változást, nem hajlandóak megfelelni és nem állnak be a sorba, tehát nagyon motiválja őket a fejlődés lehetősége.
A középszint már tudja, hogy a stabil szövetség nagy előny: nemcsak intellektuális közösség, hanem kikötő is. Tudja, hogy létezik a kapcsolatnak egy olyan rendszere, ami elfogadó, támogató, megértő és egyáltalán nem veszélyezteti a pár a szabadságigényt. A gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy a társak között bizalom van, a rutinfeladatok nincsenek leosztva, de elvégzik őket, mindenki szabadon kibontakozhat szakmailag, a szabadidőben pedig jut idő a különprogramokra számonkérés nélkül. Ezen kapcsolatok ismérve a másság, a különlegesség. Ebbe persze beletartozik a homoszexuális kapcsolatoktól a nyitott házasságon át a kulturális- vagy nagy korkülönbséggel kötött kapcsolatokig. Csak akkor érzi ugyanis biztonságba magát egy Vízöntő, akkor lehet a párkapcsolat keretei közé szorítani, ha a keretek rugalmasak és tradícionális mércével nem mérhetők.
A tudatos Vízöntő már azt is tudja, hogy az érzelmek megléte nem veszélye, hanem muníciója az önmegvalósításnak. A mellérendeltség magában foglalja a szabadságot, és a stabilitást is. A kapcsolat pedig nem korlát akkor, ha a szabályokat magunk alkotjuk. Mer kapcsolaódni, mert magának állít korlátot, ami a szabadsága garanciája. A kreativitását a meglévő kapcsolat megújítására, feltöltésére fordítja. Nyilván még ez a szint is idegen a föld- vagy víz jegyek igényétől.
A legfejlettebb Vízöntők annyira zseniálisak, hogy az ő szintjükről nehezen tudok nyilatkozni. Ezen a szinten már nem hangsúlyos sem az egyenjogúság, sem a másság hangsúlyozása. Mindez önző szempont, és pont az ellentétes pólust, az Oroszlán ismérveit juttatja eszébe, amellyel pedig miért is azonosulna. Ezzel szemben ő meglátja a Szövetségest,a Partnert a társában, aki szellemi társ, cimbora, de felvállalja az intimitás létjogosultságát is, hiszen abban is sok szín és lehetőség van. Beleteszi a kapcsolatba a személyisége kreativitását, élményszerűvé teszi azt nemcsak a maga, de a társa számára is. Még mindig beskatulyázhatatlan marad, de már közel sem a külsőségekről és az extremitásokról szól a viszony, hanem igazi Kapcsolat: változó, megújuló, dinamikus Egység. Felismeri, hogy a kapcsolat kaland, nem pedig berögzöttség, hiszen mindannyian változunk, és ezáltal a kapcsolat is alakul. Nem játszik már szerepeket, nem játszmázik, és nem visel maszkokat, mert tudja, hogy mindezekre nincs szüksége, hiszen ő önmagában is egyedi és különleges…
Ez mind szép és jó, de hogyan jussak el az egyik szintről a másikra?!
Gyakorlati tanácsok holnap! 🙂
