Mit vár tőled az életed?

Megjelenés: szerző: dátum: okt 1, 2019 téma: önismeret | 0 hozzászólás

Ki ne tette volna már fel (ezerszer) azt a kérdést, hogy mit akarok az életemtől? Miért vagyok itt és mire vihetem? Hogy kérdezünk, az nem baj, de legtöbbször rossz a kérdés, ezért a válasz sincs ínyünkre.

A nagy egzisztenciális fordulók táján, kamaszkorban, életközépkor vagy súlyos sorsesemények közepette mindig jelen van a kérdés, hogy mit akarok, merre tovább? Az életünk első felében természetes, hogy önmagunk felől közelítünk és azt feltételezzük, hogy az Élet van értünk, tehát nekünk kell akarni valamit az életünktől. Aztán szépen lassan bebizonyosodik a kurflik és kudarcok mentén, hogy rosszul látjuk. Mi hiába karunk bármit is az életünktől. Nem áll módunkban akarni, illetve akarni lehet, csak sem nem hatékony sem nem boldogító.

Az is természetes, hogy az Élet első felében azt gondoljuk, azt éljük meg, hogy önmagunk állunk a Létünk középpontjában, mi irányítunk, mi szabunk határt a lehetőségeinknek kizárólag. Az életközép után viszont már illik másként nézni a dolgokra és ez egészen felszabadító is tud lenni.

Az életünkkel, sorsunkkal, küldetésünkkel kapcsolatos „jó” kérdés elvihet egy másik, kibontakozást és fejlődést hozó irányba, ehhez persze kell némi alázat és az egó lecsillapítása. Ezért nem megy 35-40 éves korunk előtt a jól kérdezés.

Ha fel merjük tenni azt a kérdést, hogy mit vár tőlem az Élet, csak úgy özönölni fognak a válaszok. Meglepőek, merészek, felvillanyozók és félelmetesek is. Ez a kérdés bátorságot, rugalmasságot, nyitottságot igényel, minthogy az Élettel lépünk dialógusba, nem az egónkkal.

A horoszkóp szintjén szeretünk az Nap jegyéből vagy az aszcendensből kiindulni, ha az életünk értelmére keressük a választ. Ami egy ideig jó is, a baj csak az, hogy túl sokáig ragaszkodunk ezekhez a kiindulási pontokhoz, így a válaszokkal sem jutunk előre és azt éljük meg, hogy toporgunk az Életünkben avagy rossz irányba haladunk.

Ha bátorkodunk feltenni azt a kérdést, hogy az Életünk mit vár tőlünk, akkor a tízes ház fog eligazítást nyújtani. Ami sokszor nagyon eltérő energia az aszcendenshez képest! Tényleg merésznek és kiváncsinak kell lennünk, mert a tízes ház egészen új horizontokat nyithat, ha eddig az aszcendens karakterisztikájában gondolkodtunk. A tízes ház a hivatás háza, beszédes szimbólum, hiszen itt rejtőzik, amire meghívást kaptunk, azaz, amiért itt vagyunk. Vagyis az Életünk lényege. Persze sokat mondó a Szaturnusz helye is a karma szempontjából, de itt most nem a karma-folyamról van szó, hanem erről a konkrét most zajló életünkről. A Szaturnusz inkább az aktuális karmikus helyzetünkhöz való viszonyunkról beszél, míg a tízes ház, és persze benne a bolygók, a jól eső célokról, felvállalandó feladatokról, amit nem feltétlenül csak a munka területén élhetünk meg, hanem életvitelszerűen is.

Az élet mérföldköveinél mindig inkább a tízes házat érdemes kérdezni, ez ugyanis a hosszabb távú lehetőségek útmutatója is. Ha pedig egy-egy szolár-évben erős a tízes ház, az mindig jó lehetőség közelebb kerülni a valósi céljainkhoz, tenni értük, haladni az Életünk ösvényén. Meghallani és ráhangolódni, hogy mit vár tőlünk az életünk. Amíg csak a saját vágyainkat próbáljuk a Létre erőszakolni, addig csekély eredményekkel büszkélkedhetünk. Amikor már beljebb, feljebb és távolabb is képesek vagyunk tekinteni, más horizont is megnyílik. A tízes ház, ami mindig is ott volt a horoszkópunkban, csak túlságosan énközpontúan nem kezeltük a helyén. De még nem késő megismerkedni vele! 😉

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..