Napjaink megdöbbentő statisztikája, hogy a kapcsolatok amilyen nehezen alakulnak ki, olyan hamar mennek tönkre. Mi lehet ennek az oka? Összetett probléma. Az önzésről már volt szó. Most egy olyan okra hívnám föl a figyelmet, ami talán keveseknek jut eszébe, mert túl távoli fogalom a párkapcsolattól.
Ez pedig a fogyasztói társadalom és annak örökös fogyasztási vágya, kényszere. Nem igényel magyarázatot, hogy gyors tempóban élünk, állandóan rohanunk. Könnyen elrohanunk a lehetőségeink mellett is, és a pillanatot is elszalasszuk. Ha így élünk jónéhány évig, akkor ez az életforma állandósul, és már nem is jut eszünkbe néha megállni, megpihenni, lehiggadni és körbenézni az életünkben. Pláne nem jut eszünkbe a társunkra odafigyelni, hiszen önmagunkra sincs időnk. És bizony ez nagy hiba! „Jaj, ugyan már, ez semmiség! Majd a szülinapjára veszek neki valami drága ajándékot, amitől garantáltan elájul.” Feltéve, ha a szülinap még együtt talál titeket…
Nincs mit tenni, mindenki szeretetre és megértésre vágyik, erre vagyunk programozva. Ha ez a két igény hosszútávon nem nyer kielégítést, azon a méregdrága ajándék sem fog tudni segíteni. Az odafigyelés nem váltható ki ilyesmivel. Egyszer-kétszer lehet, de hosszútávon biztosan nem. Többet ér tehát egy folyamatos beszélgetésekkel, közös programokkal, sok közös élménnyel fűszerezett meghitt légkör, mint bármilyen óceánparti luxus nyaralás. Persze az sem megvetendő feltéve, ha egymás társaságát is tudjuk élvezni, nemcsak a napfényt 🙂 .
Sokan úgy érzik, ha már megtalálták életük párját nyeregben érezhetik magukat, hátra lehet dőlni, a többi megy magától. Hát pont ezek a kapcsolatok produkálják a fenti gyászos statisztikát. Magától soha semmi nem megy, csak annyira megy, amennyi befektetetés van benne: nulla befektetés, nulla eredmény… Ugyanis a párkapcsolat tüzét nem árt folyamatosan izzásban tartani, különben menthetetlenül kialszik, mások nem tudnak a kapcsolatért tenni, csak az, aki benne van., azaz mi ketten! 🙂 Nem ördöngősség ez, csak a folyamatos odafigyelést és az élményeket kell egymásnak biztosítani. Ennyi! De megéri!
Ne essünk abba a hibába, hogy jó fogyasztóként ugyanúgy váltogatjuk, fogyasztjuk, habzsoljuk a párkapcsolatainkat is, mint valami közönséges fogyasztási cikket: „ha elromlik, kidobjuk és veszünk másikat” jelmondattal. Az ember nem árucikk, a kapcsolatok sem azok, hanem értéktárgyak. Törődést, megbecsülést igényelnek, csak így válnak valódi értékké. Nyilván a kezdeti lelkesedés időszakában nem merül fel ez a kérdés, később azonban nem árt elővenni a jól bevált recepteket és újabbakat is kieszelni 🙂 a bizonyos tűz életben tartására.
A csokoládétorta kettős szimbólumot hordoz: a sötét színe a tartósságot szimbolizálja, a kerek alakja pedig napjelkép, azaz a tündöklést, az isteni jelleget, a legfőbb jót juttatja eszünkbe. A házasság tehát legyen hosszú életű, fényességes és szívet-lelket melengető. Ezt fejezi ki a torta, amit az ünnepi pillanatban eszünk. Asztrológiai szempontból Szaturnusz-Nap-Vénusz jelkép. Megesszük, azaz azonosulunk ezekkel az értékekkel.
Ha még nem tartunk a házasságkötésnél, akkor is helyezzük előtérbe ezeket az értékeket a párkapcsolatunk ápolásakor. Ne engedjük, hogy a fogyasztási szokások érvényesüljenek életünk eme fontos területén is.
Együnk együtt csoki tortát legjobb, ha együtt készítjük is el, úgy még édesebb 🙂 !
Remélem sikerült farkasétvágyat csinálnom a boldog párkapcsolathoz!
