A cikk első részében a Vízöntő kort általában, illetve 5 életterületet mutattam be. Most olyan nem kevésbé izgalmas témák következnek, mint párkapcsolat, eszmék és célok… Nem mondhatjuk, hogy nincs közünk hozzájuk, ám hogy miként kell másképp gondolkodni ezekről az életbevágó területekről és hogyan viszonyuljunk (másképp) hozzájuk ahhoz, hogy ráérezzünk a kor szellemére nem árt néhány támpontot összegyűjteni. Erre vállalkoztam… A kirajzolódó kép kevésbé lesz ijesztő, ha tudjuk: az átalakulás nemzedéke vagyunk, sok múlik rajtunk, elsősorban azon, hogy felelősséggel és bátran éljük meg az egyéni feladatainkat. A Vízöntőt az individualizmussal hozzák összefüggésbe, jelen esetben ez annyit tesz: mindenki tegye a dolgát. Egyáltalán nem vagyunk ugyanis sarokba szorítva!
Munka
A presztizse jócskán csökken, nem feltétlenül a produktivitás a cél, hanem hogy látszólag elvégezzük a feladatot és ne kelljen emiatt konfrontálódni. A munka témája érzelmekkel telítődik: régen magától értetődő volt, hogy dolgozni kell, most ez érzelmi alapon áll. A vezetés is…Felerősödik a családi vállalkozások hatása, nő a lelki megközelítéseket is tartalmazó szakmák jelentősége. Előtérbe kerül a munkavállalók pszichológiai vizsgálata, családi élettörténetük felmérése. Aki teheti, folytassa az előző generáció tevékenységét, nagy megtartó erőt ad ez a gyökérzet.
A külvilág jelentősége, a tartós kapcsolatok
Ezen a téren talán pozitívabb a kép, legalábbis mindazok számára, akik hajlandóak respektálni, tisztelni a párjukat és felnézni rá. Ezt várjuk ugyanis el, nem árt, ha adni is képesek vagyunk ugyanezt. Nem az elemezgetésen van a hangsúly, hanem a szereteten, az utóbbi az előbbivel nem helyettesíthető (értsd: a párterápia nem oldja meg önmagában). Persze nagyon lassan változik a világ, de afelé haladunk, hogy felértékelődik újra a házasság intézménye. Meg az is, hogy mit szólnak hozzánk a kívülállók, egyelőre a kirakatkapcsolatok szaporodnak fel, és lassan tisztul a kép.
Mélyrétegek, túlvilág, halál
Óvatosan közelítettünk ehhez a témához az utóbbi időkben: vagy teljes hárítással (szőnyeg alá söpréssel), vagy megszépítve, elbagatellizálva. A következő évszázad feladata a téma aprólékos, precíz feltérképezése, leírása és bemutatása. A baj csak az, hogy a materiális szemlélet még mindig meghatározó lesz. Sok halálos betegségre lesz gyógyír, de a halál ténye ettől még nem lesz emberközelibb. Erősödik annak elfogadása, hogy egy „átmenetről, változásról” van szó. Rengeteg módszert kínál majd a tudomány mind a halál, mind a tudattalan feltérképezésére és népszerű lesz analizálni ezeket a területeket mind nagyobb tömegek számára.
Hit, meggyőződés
Divatcikké válik nemcsak a politika, hanem a hitbéli hovatartozás is. A különböző ideológiai csoportok látszólag békésen megférnek egymás mellett, de amikor konfliktusra kerül a sor, akkor vérre megy a harc. Ezek a csoportok hozzák össze az embereket, úgy működnek, mint régen a fonó: ismerkedési és szabadidős tevékenységre is jó terep. Nem kell halálosan komolyan venni az alapelveket, ez nem is elvárt, a részvétel a fontos. Klubszerűen működő egyházak alakulnak, a belső problémák helye a szőnyeg alatt van.
Karrier, hivatás, egyéni célok
Krízisek: szakmai válságok, mélypontok, újrakezdések. Nagy erőfeszítéseket kell mozgósítania sikerért és mindent áthat a bizalmatlanság. A munkahelyen „mindet figyelnek”, ezért mindenki falat húz maga köré és gyanúsnak véli a másikat. A legszívósabbak a legsikeresebbek, sok próbatétel vár mindenkire, aki előrébb akar jutni az életpályáján. Nincs már élethosszig tartó hivatás, folyamatos átalakulást kell produkálni a talpon maradáshoz. Sok szakma, sok újrakezdés, sok kudarc, sok tanulság. A pályaválasztási tanácsadóknak befellegezett, az lesz sikeres, akinek szilárd belső tartása van. A célokért is sokat kell küzdeni, sokszor aránytalannak tűnő áldozatot hozva és kivárva a megfelelő pillanatot a megvalósításra. Érdemes a túlélésre berendezkedni: a célokat megtartva és a módszereket állandóan felülvizsgálva haladni kitartóan és állhatatosan.
Támogatók, közösségek, tágabb kapcsolatok
A társadalmi csoportba tartozás helyett ideológiák mentén szerveződnek az emberek, és ez sokkal rugalmasabb keretek mutat. Könnyebb lesz bekapcsolódni a közösségekbe és könnyebb lesz azok között váltani is, ám az első ránézésre szívélyes és befogadó légkör hamar átválthat megvető és kritizálóvá. Intellektuális népvándorlás kezdődik: vallások, mozgalmak és politikai körök tagjai vonulnak ide-oda, mindig nagyon lelkesen elkezdve, de hamar feladva.
Feloldódás, egységélmény
Mindent megteszünk azért, hogy valahova tartozhassunk. Hogy úgy érezzük, nem vagyunk egyedül. Intellektuálisan dolgozunk rajta, érzelmileg azonban nem: ez egy projekt, de nem átélt tapasztalat…csak a fejünk akar kapcsolódni és menekül az elszigeteltségtől kemény munkával, akár áldozatok árán is. A szívünket nem tesszük bele. Inkább együttműködünk (pl. a rászorulókkal, áldozatokkal), mint együtt érzünk. Fontos, hogy ha az empátia nem is alapvető érték, önkéntes munkával, adománnyal mindenki legyen részese a közös gondoknak, vállaljon felelősséget a bajokért. Ez fog minket összekovácsolni, ettől érezzük azt, hogy nem vagyunk egyedül.
Nem baj, ha úgy látod: van még mit tanulni…én is így látom!
