Ezzel a faramuci kérdéssel folytatódik a Bach-virágterápia párkapcsolati problémákra adott válaszait bemutató sorozat. A mai cikk témája annak felderítése, hogy hogyan korrigálhatóak a korábbi párkapcsolati sérelmek, amelyeket továbbvittél feldolgozatlanul a kapcsolatba , valamint annak járok utána, hogy valóban a jelenlegi kapcsolatodban élsz-e, és nem a régebbiben, mert az jobb volt. Szóval, hogy valóban a jelenben vagy-e, itt vagy-e, vagy úrrá lett rajtad a nosztalgia. Ha itt vagy, bele is vághatunk!
Kötetek tucatjai foglalkoznak azzal a problémával, hogy feldolgozatlanul hagyott sérelmek bizony megkeserítik az életet. A feldolgozásnak rengeteg módja van a pszichodrámától a sportig, egy a lényeg: nem elnyomni kell a fájdalmat, hanem elfogadni és továbbmenni az Úton. Tudom, ez azért egy picit bonyolultabb a gyakorlatban. Például azért, mert nem is tudjuk, hogy van olyan sérülésünk, ami nem enged tovább, csak annyit tapasztalunk, hogy nem találunk párt, vagy ha igen hamar visszautasítás a vége. Ez annak a jele, hogy nem vagy kész, nem vagy egész. Ha tudod, sejted miért nem, akkor kezedben a kulcs a párkapcsolathoz. Ha nem, akkor az egyik lehetőség a z Ernyős madártej gyógyíre a Bach-virágterápiából. Ez az eszencia a léleknyitogató, léleksimogatóként van jelen a virágterápiában, szedésével felszínre jönnek (főleg az álmok, megérzések közvetítésével) mindazon sérülések, blokkok, feszültségek, amelyek akadályozzák a személyiséget, visszatartják a kibontakozástól. Ennek a szernek a szedése odafigyelést kíván: meg kell látni, érezni az üzenetet, amit magadból magadnak küldesz. Nem árt 1-2 hónapig is szedni, annak megfelelően, hogy milyen régi, milyen mélyen eltemetett nyomokat kell kiásni. Felszabadító élmény viszont megtapasztalni a megtisztulást és részt venni újra teljes emberként a Jelenben, élni a lehetőségekkel, megint befogadóvá válni.
Nemcsak társkeresőknek ajánlható, hanem azoknak is, akik valamely ismeretlen, korábbi helyzetük miatt nem tudnak teljesen, harmonikusan kapcsolódni a jelenlegi párjukhoz. Van egy fal, ami nem enged tovább. Egy bizonyos terület el van zárva a másik elöl. Egy érzés mindig félelmet vált ki, és jobb ezt elkerülni.
A másik virágeszencia az Iszalag. Párkapcsolati szempontból két helyzetben is: társkeresőként akkor, ha túlidealizálod a szerelmet, a párkapcsolatot, és azért nem találsz párt, mert egy álomvilágban élsz; társként pedig akkor, ha már nem vagy még nem tudsz gyökeret verni a kapcsolatban, fizikailag benne vagy ugyan, de lelkileg nem. Az Iszalag az álmodozók, fantázia-világban élők eszenciája. Párkapcsolati síkon akkor van rá szükség, ha úgy érzed, hogy ami épp van az nem jó, valami szebb jövő lebeg a szemed előtt, úgy érzed a Nagy Ő valahol még vár rád, de semmit nem teszel annak érdekében, hogy az álmaid valóra váljanak, csak passzívan reménykedsz, a hangulatod pedig a jelen iránt közömbös. Szükség lehet az eszenciára akkor is, ha nem látod reálisan a kapcsolatodat. Nem a szerelem rózsaszín ködére gondolok, azzal semmi baj sincs. A baj akkor van, ha már mindenki látja, hogy valami nem stimmel, csak épp te nem…mert nem is akarod meglátni. Az Iszalag abban segít, hogy letedd a lábad a földre, megszilárdít. Arra ösztönöz, hogy itt legyél, mert most itt van dolgod.
Van egy ehhez nagyon hasonló lelki állapot is: amikor elhúz a múlt a jelenből: nosztalgiázol, vágyódsz, ahelyett, hogy a jelenlegi kapcsolatodat építenél, abban vennél részt. Ilyenkor szomorkás-melankólikus alaphangulattal élsz, és hajlamos vagy a múlt kellemetlen epizódjait is a fantáziáddal megszépíteni csakhogy ne a jelenre koncentrálj. A személyiség passzív, befelé forduló, gyakran hasonlítja össze a jelen történéseit a múltbéli szép emlékekkel, minek hatására végképp elmegy a kedve az „itt és most”-tól. A boldogságvágy nagyon erő, de ez ki is merül a nosztalgiázásban. Erre a helyzetre a jerikói lonc ad megoldást.
Bach-virágterapeutai tevékenységemről itt olvashatsz bővebben>>
