Az eszmefuttatást folytatom. Ott tartunk, hogy nincs adott helyzet, választásain vannak, amelyek újabb helyzeteket generálnak és így tovább. De akkor mit ír le a horoszkóp? Ha nincs benne, hogy mi lesz, akkor egyáltalán minek foglalkozni vele?
Két szélsőséges nézőpont létezik: az egyik az állítja, hogy a horoszkóp hülyeség, mert maximum a sztereoítpiák szintjén működik és különben is miért hatnának rám a csillagok, továbbá a bolygók már rég odébbálltak az égi pályán, tehát elavult az egész rendszer, ráadásul a Plútó sem bolygó többé. A másik nézet pedig az, hogy a horoszkóp egy korlát, ami eszi, nem eszi nem kap mást-elven működik: köt és meghatároz.
Én pedig úgy látom, hogy mindkét nézőpontban van igazság is, ezek azonban horizontális megközelítések, mi nézzük felülről a dolgokat. Igen a horoszkóp egy térkép, de legalábbis útvonaltervező: benne van a rajt és a cél és az utazáshoz használható segédeszközök (ezek a jellemvonások, készségek, tehetségek).
De feltételezve a szabad akaratot és a fejlődést, amiért mindannyian itt vagyunk, nem árt ha számolunk a vertikális lehetőségekkel is. Minden horoszkópnak ugyani több megélési szintje lehet. Minimális energia befektetéssel az alapszinten lehet ellavírozni: van egy életfeladatom, amit leír a horoszkóp és azt teljesítem, de se fejlődni, se változtatni nem akarok. Minél több a fejlődés, önismeret utáni vágy és persze az erre fordított munka annál magasabb és magasabb szinten élheted meg a lehetőségeidet. És a szabad akarat abban rejlik, hogy megteszed-e ezeket a lépéseket. Rajtad múlik. Olyannyira, hogy a horoszkópból nem látszik, hogy ki milyen szinten éli meg a lehetőségeit, ez ugyanis nincs eleve bekódolva: a nullától a száz százalékig teljesíthetsz. A fejlődés lehetősége mindenki előtt nyitva áll. Hiszen mindannyian azért jöttünk, hogy törekedjünk a tökéletesre.
A párkapcsolatban az az ideális, ha az egyik fél magasabb szinten áll, mint a másik, ez ugyanis ösztönös húzóerőt jelent. Ez a magasabb szintűség viszont sokszor kemény feladatokat hoz a fejlődésre kevésbé fogékonynak: leckéket kap és nagyon éles tükröt állít elé a társa, amit nehezen visel el. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki rosszul érzi magát a kapcsolatában, az kezdje gurunak nevezni az amúgy eléggé elviselhetetlen párját, mert ő a fejlettebb. Nem ilyen egyszerű. Van, hogy a konfliktus az össze nem illő helyzetre hívja föl a figyelmet. Hogy mikor mi a pontos igazság, az csak a párkapcsolati helyzet pontos elemzésével deríthető ki.
A két cikk összegzéséül : arra jutottam, hogy nincsenek eleve elrendelt kapcsolatok, tehát a munka senkinél nem spórolható meg. Hogy a befektetés mekkora, abban lehetnek lényeges eltérések. Ha nincsenek eleve elrendelt kapcsolatok, akkor a jó hír az, hogy minden rajtunk múlik. Meg a rossz hír is ez. Nincs ugyanis sem karmikus boldogság, sem egyetlen nagy Ő. Szabad választás van. A személyiséged adta lehetőségeken, és az általad bevállalt fejlődésen belül. A cél tehát az, hogy jól ismerd az eszköztáradat; hogy abból kihozhasd a maximumot; hogy ne félj változni. Olyan társ jut ugyanis, akit az aktuális helyzetedben megérdemelsz: aki annyira tudatos, mint te. Ha tudatosabb, nőj föl a feladathoz! 🙂
