(Olvasási idő: 5 perc)
Se szeri, se száma azoknak a foglalkozásoknak, ami az AI (már jelenlegi szintje, elterjedtsége is) helyettesít, megold, annullál. Feltehetjük a kérdést, hogy van-e szükség így asztrológusra, ha úgyis minden kérdésünket megválaszolja a Chat GPT? Érdemes-e asztrológiát tanulni, ha minden válasz készen kapható minden fáradság nélkül? Nos, ez egy végeláthatatlan téma, de megpróbálok gondolatébresztő szinten maradni és rövidre fogni, filozófikus és nagyon is materialisztikus aspektusokat is érintve, és persze mivel a téma igencsak megosztó, vitatkozni most is ér!
Kezdem a nagyon racionalista megközelítéssel. Kevesen tudják, de az AI és más technológiákhoz tartozó ellátórendszer, ami az adatokat gyűjti, tárolja stb. elképesztően energiaigényes. A processzorok sok hőt termelnek, ezért fokozott hűtést igényelnek, amit vízzel oldanak meg. Egy 10-20 kérdésből álló Chat GPT- beszélgetés kb. fél liter vizet emészt fel. A víz pedig nagyon is véges erőforrásunk a világban amellett, hogy az éltető elemünk is. És ez még csak az egyik komponens. A másik a gépek energiaigénye, ami szintén gigantikus. Az USA-ban már komoly elszántság van arra, hogy emiatt évtizedekkel ezelőtt leállított atomerőműveket indítsanak újra. A jelenlegi kapacítás mellett ugyanis képtelenség (lesz) az AI exponenciálisan növekvő igényeit kielégíteni. És hogy jön ez ide? Igazából sehogy, de jó, ha tudunk róla, mert ez egy egyelőre elég tabusított témakör, viszont nagyon érzékeny is. Mindennek ára van, csak nem mindig látszik. Most láthatóvá tettem. Ha legközelebb társalgásba elegyedünk virtuális tanácsadónkkal, tudjuk, hogy ez mivel jár. Ha pedig az asztrológiát létszemléletnek vesszük (ld. lentebb bővebben), akkor kétszer gondoljuk meg, hogy valóban releváns kérdéssel terheljük-e az AI-t és az azt fenntartó hálózatot.
Azt gondolom, hogy asz asztrológia egy életfilozófia, modus vivendi. Nem abban az értelemben, hogy minden mozdulatunkat a csillagok állása függvényében tesszük (de a fontosakat igen), hanem inkább a létszemlélet értelmében: jövünk valahonnan, tartunk valahová és van egy útitervünk, amit személyes horoszkópnak is lehet hívni. Felelősen vagyunk jelen, felvállaljuk a terveinket, igyekszünk megvalósítani azokat, miközben a legkisebb gondot, kárt okozzuk. Ebben segítenek a bolygó-analógiák: kivel, mikor, hogyan bánjunk jól, magunkat is beleértve. Innen nézve a Föld is egy respektálandó terület, egy teremtő-virágzó Bika-szintér, amit felelősségünk óvni (kontra hobbiszerű chat gpt-használt a fent leírt következményekkel, meg persze még sok egyéb is). Nyilván vannak izgi kérdések, amiket érdemes megvitatni a mesterséges aggyal, rácsodálkozva a találó, megfontolandó válaszaira. Ez mindenképp korszerű, időszerű és méltányolandó, csak a túlkérdezés nem az. De az amúgy sem az, AI nélkül sem. Ha úgy használjuk a tudását -és itt most a gyakoriságról beszélek-, ahogy egy asztrológusét tennénk: évente, félévente, fontos ügyekben, akkor az egy felelős hozzáállás. A pletyka-szint, amikor súlytalan dolgokkal szórakozunk, az viszont tudat- és környezetszennyező és -terhelő. Van értelme?
A harmadik pillére a témának számomra pedig az AI-válaszok minősége. Meglepően jó válaszokat kapunk, főleg, ha általánosabb kérdéseket teszünk fel, illetve több nyelven is próbálkozunk. Sok minden elgondolkodtató benne. Az ismeret, a tudás mennyisége e téren is vitathatatlan, de mint minden más esetben is, egyelőre nem árt cenzúrázni a válaszokat. De legalábbis vitatkozni velük.
Ami azonban a legnagyobb hiány az AI-nál, az a pont az empátia, ami szerintem egy nagyon lényeges eleme az érdemi, mélységi horoszkópelemzésnek. A gép agy egy mű képződmény, ami egyelőre nem teszi lehetővé az érzelmeket, ami mentén jó esetben a horoszkópelemzés egyik rétege. Nem az együtt kesergésre gondolok a nehéz sorsok felett, hanem inkább arra, hogy mit bírunk el kliensként, mit érdemes még felfejteni, megosztani, kikutatni. Mert a lehetőségek tárháza végtelen egy horoszkópban, de nem mindent kell itt és most kikutatni, ha nem vagyunk rá készek. És ezt a kész-séget, ezt a befogadó-kapacitást nem képes az AI kezelni, neki mindegy, hogy ki kérdez, ki ül a másik oldalon. Nekem azért nem mindegy. Ez nem a „butaságából” következik, hanem a milyenségéből: ő egy mesterséges, szimulált tudástár, nem pedig egy tudatos Tudat. Lehet, hogy egyszer majd az lesz, és akkor valóban egy merőben más világ köszönt ránk. Most még azonban egy kérdez-felelek-kalandpark, ami izgalmas, és mindenképp arra érdemes, hogy kísérletezzünk vele, mert a világunk része. Tudván, hogy a világunknak csak egy része, és ezért a teljesség igénye nélkül érdemes szemlélni, akkor nem csapjuk be magunkat. A teljesebb válaszokért pedig még egy ideig itt vagyunk mi, asztrológusok.