Nem gondolom magam különösebben pesszimista embernek, csak a tapasztalat beszél belőlem, ez ihlette a cím (második felét). Rögtön megvilágítom. AZ asztrológia az Idő tudománya, egy szaturnuszi világ, ahol minden jókor történik, mármint az Idő, a Szaturnusz és mindenki más szempontjából, akik nem mi vagyunk. Legalábbis nagyon sokszor érezzük így, amikor lassan, blokkoltan, túl későn valósulnak meg a dolgaink. Vagy csak mi vagyunk türelmetlenek? (Ezesetben ugorjunk vissza az előző fejezethez >>, megoldások erre a problémára ott találhatóak.) Van ugyanis az Idő és az idő, mint ahogy van az Élet és a Lét. A kettő egészen más, mégha szeretjük is összemosni őket. Az Univerzum a Sorsunk a Létünk szempontjából minden Időben történik, csak az Életünk szempontjából nem.
Az egyik legkomolyabb gátunk véleményem szerint pont az idő: siettetünk, rohanunk, elvárásokat támasztunk, mert az idő szalad, ketyeg. Az idő igen, de az Idő nem, az van. Ott nincs korán, későn, mihez képest, hanem csak a pillanat van. És ha az asztrológia az Idő tudománya, akkor a horoszkóp (óra-kép) épp azt rajzolja ki, hogy minek van itt az ideje. Milyen jó is lenne mindig eszerint menni, lenni! Mert akkor felesleges és okafogyott lenne a rohanás, türelmetlenkedés, hiszen ami itt van, az már a miénk. Mi viszont általában arra vágyunk, ami nem a miénk, sőt szükségünk sincs rá, mert amire szükségünk van, az itt van. A Lét, az Idő tanítók, és minden eszközt biztosítanak, ami a fejlődésünkhöz kell, tehát minden adott. Ebből a szempontból. Arról ők nem tehetnek, hogy nekünk egész más szempontjaink vannak.: rövidebb távúak, más értékrendűek, kifele mutatóak stb.
Amíg az Idő ellen játszunk szükségképpen vesztésre vagyunk ítélve, ami fontos az ugyanis nem sürgős. Ha viszont a jelenlegi lehetőségeinkhez mérjük magunkat és a céljainkat, egy sokkal kiegyensúlyozottabb, könnyebb utat találunk magunknak. Ami lehet, hogy másfelé vezet, és akkor mi van? Lehet, hogy pont ez az irány a valójában nekünk való. Vagy később ez az ösvény is az eredeti célhoz ér be, de más irányból. Sok minden lehet, a jövő ködös, a jelen tiszta, látható, megélhető. Még ha furcsa, megmagyarázhatatlan és bénácska is olykor. De itt van és nekünk pont jó! Gondoljunk erre.
Ha végignézünk az életünkön, azt fogjuk látni, hogy 1.) a legtöbb akadályt magunknak építettük (nem mások tolták elénk)- jó, ehhez kell némi önkritikai hajlam és bátorság; 2.) a legtöbb blokkunkat a berzenkedés okozta. Az Idővel való hadakozás. Mert Szaturnusz, a hajdani főisten letaszíttatott a trónról az idő által: a hétköznapiság, kicsi(nyes)ség, az azonnaliság nagyobb érték és hatalom lett, mint az eredeti szaturnuszi értékkészlet, és ennek ára van: a magány, a depresszió, és a folyamatos blokkoltság-érzet (tehetetlenség, frusztráció). Ezek pedig további blokkokat szülnek.
Érdemes tehát visszatérnünk XXI. századi mivoltunkat nem megtagadva a Nagy Időhöz. Ez ott kezdődik, hogy elfogadjuk, hogy minden jókor van, és semmiről nem maradunk le, amivel találkoznunk kell. Ide a földi Létre azért érkeztünk, hogy tanuljunk és bizony ez kötelező, tehát a tanítást nem lehet megúszni a feltételei pedig adottak. Csak el kell fogadnunk.Nagyon elcsépelt közhely az élet iskolája, de igaznak tűnik. Ebben az iskolában pedig lehet az órarendünk a horoszkópunk, ami megmutatja, hogy aktuálisan milyen órán kell részt vennünk. Persze lehet más órát követelni, de az nem vezet messzire.Ha ének óra van, akkor hiába akarunk matekot és dacosan juszt sem énekelve kapunk egy egyest a végén és még ezen is megsértődünk. Ehelyett lehet inkább énekelni és meglátni benne azt, ami nekünk való l. hogy a zene is egy rendszer, mint a matematika (egyikhez sem értek, úgyhogy ezt itt be is fejezem). Még az essünk túl rajta-logika is sokkal jobb, mint az erőszakos ellenállás.
Mindenkinek van egy születési horoszkópja, ami mondjuk a tanterve, mélyebb órarendje, a tantárgyak iránti fogékonyságával, tehetségeivel. És vannak az éves horoszkópok is, amelyek pedig az adott év menetrendjét írják le. Ha nem akarunk ének órát, hanem mindenképp ragaszkodunk a matekunkhoz, akkor ezzel az alappal indul a következő évünk. Az ellenállás csíráival, máshonnan, mintha a menetrend szerint haladnánk. Sosem készítek évekre előre prognózist, mert pont az évről-évre kialakuló alap az, ami az elemzés struktúráját adja, és ami menet közben alakul, nem látható évekre előre. Egyik évben lázadunk az ének ellen, máskor könnyebben veszünk részt benne, és így mást viszünk tovább.
Az asztrológia az Idő és a kontinuitás tana is: minden egymásra épül, nincs magában lógó év, állapot, helyzet. Jövünk valahonnan, mondjuk az előző évből, és tartunk valahová, visszük a cuccainkat vagy épp lerakjuk. Az Idő a legfőbb szövetségesünk, ha belátjuk a tanítását, és a legnagyobb ellenségünk, ha nem. Dönthetünk így is, úgy is, az utóbbi a blokk cunami okozója.