Megfigyeléseim azt mutatják, hogy a saját Szaturnuszunkhoz való viszonyulás pontosan jellemzi a bölcsességszintünket. A megbékélés persze nem könnyű, főleg akkor nem, ha ez a szegény bolygó „rossz helyre született” a horoszkópunkban (egyesek szerint bárhova kerül, rossz helyen van, mert ahol ő van, ott a garantált próbatétel).
Mind a jegybéli, mind pedig a házhelyzet rámutat, hogy mi a feladatunk, vagyis mi az a téma, ami mindenképpen és kitartóan szembejön életünk során, ha van kedvünk vele foglalkozni, ha nincs. Utóbbi esetben annál erősebb ingerekkel kelti fel a figyelmünket a belső -bölcsebb- énünk a halaszthatatlan küldetésünkre…
Rajtunk múlik, hogy a Szaturnuszt vészmadárnak, mumusnak tekintjük-e, aki folyton keresztbe tesz, akadályoz, halaszt és nevel, avagy nem egy külső korlátozó erőként nézünk rá, nem vetítjük rá az eddigi kudarcainkat és sorsnehézségeinket, hanem meglátjuk benne a belső bölcsességünket, önmagunk felsőbb énjét, azt a részünket, aki még emlékszik, hogy miért vagyunk itt és hogy a legjobb nekünk. Ezzel a szemlélettel nekem sokkal könnyebb, ajánlom hát neked is!
A Szaturnusz szimbólumairól már sokat írtam és mások is előszeretettel vizsgálgatják. Azt is tudja mindenki, hogy hét éves ciklusokban „dolgozik”, hét évente tehát garantált a változás. Hogy földrengést vagy vágyott ritmusváltást hoz-e, az bizony előre tudható, így aki nem szereti a meglepetéseket olvasson tovább, mert jönnek a részletek! 😉
Az időzített bomba
Találó a cím, mert valóban az IDŐről és a változásról szól a bolygó tranzitja. A Szaturnusz bő 29 év alatt tesz meg egy zodiákus kört, innen a hét éves osztás, ugyanis a lényeges fényszögkapcsolatok ennyi idő alatt válnak teljessé, konkréttá, változást jelzővé. (A hetes szorzatok tehát nem matematikai precizitással jönnek ki.) Ha végignézünk eddigi életünkön, akkor azt látjuk, hogy hét évente a gyerekkortól kezdve mindig történt valami fontos. A ciklusok úgy alakulnak, hogy vannak befektetős, dolgos időszakok, ezt követi egy főleg kifelé konfliktusos szakasz, majd egy nyugodtabb ütem aratással, végül egy új korszakra felkészítő, belső munkákkal erősen ellátott időszak. Ez egy kör, azaz 28-29 év. Jó esetben akár három menetre is időnk jut életünk során.
A Szaturnusz-tranzit tulajdonképpen egy életre szóló önmunka, lelki-gyakorlat vagy coaching-program, kinek melyik a szimpatikusabb. Amikor megszületünk áll valahol a horoszkópunkban (párkapcsolati szempontból ezt a témát kifejtettem korábban itt), és nem kell másra számítanunk, mint arra, hogy a hét éves ciklusok ezt a feladatot hozzák közelebb hozzánk az aktuális élethelyzetünknek megfelelően. Nem is olyan vészes, ugye? Na persze a megélés attól függ, hogy mennyire vagyunk hajlandóak azonosulni a saját életfeladatunkhoz, vagy mennyire akarunk (még mindig) másoknak megfelelni helyette.
A korszakok
A nagyjából hét éves ütemek folyamatos építkezés és lebomlást jelölnek. Nem a születésnapon a legaktívabbak, hanem a korszakok egymásba simulva léteznek. Elkezdődnek és hat év elteltével lassan átalakulnak az újabb korszakká. Nem hirtelen és elvágólag. Az önmunka tehát folyamatos, az ebben való sikerünk, örömünk vagy éppen kudarcunk és dacunk viszont ritmusosan változik. Mindig a kezdő 7 év a legfontosabb, ezt kell jól – az életfeladatnak megfelelően- teljesíteni, ekkor könnyebb a következő 21 év. Persze menet közben is sok mindenre rájövünk, ami előrébb mozdít és nagyon fontos útmutató a szolár Szaturnusz jelzése is az aktuális év üdvös teendőinek meghatározását illetően.
Az első hét év a gyökérverés időszaka, az alapozásé és a nevelődésé. Belenövünk a környezetünkbe. Szokjuk a világot. Jó sokat tanulunk! Ez egy nehéz időszak, tele változással, élményfeldolgozással, határátlépéssel. Aki itt -önmagához képest- jól teljesít, a nehezén már túl van!
A 8-14 éves kor az önfegyelem, a beavatás, a leválás, a választás időszaka. Önállósodunk. Ez egy könnyebb korszak. Tele élménnyel és nyitottsággal.
14-21 éves kor körül akinek fejlett a kötelességtudata jól szerepel, veszi az akadályokat és nagyot lép előre a felnőttlét felé. Aki nehezen vesz magán erőt, az itt kap először jelzéseket, hogy másképp kellene. Az első krízis-zóna, az igazi dac-korszak.
21 evés kortól kezdődően egy nehéz felépítő szakasz kezdőik, amely az első nagy zárással fejeződik be. Korszakváltás kezdete, ezért meglepően kritikus kor a 28-29 éves fordulópont. Asztrológiai szempontból egy plusz adalék: ekkortól az aszcendens szerepe hangsúlyosabb a nap-jegynél, tehát a személyiség jelentősen átalakul, szemléletet vált, sokszor ritmust és életmódot is. Ekkor már elkezdjük élni azt, akik vagyunk, az önfelfedezésé, az aktivitásé a főszerep. Vagy nem, de ennek később ára lesz. Életünk során két igazi nagy korszakváltásunk van, ez az egyik ( és 29 év múlva a másik: az időskor megélése). Itt kell megint jól célt meghatározni, viszonyulni, fejlődni. Mivel a felnőtté, önállóvá válás napjainkban kitolódott, ez a korszak nehezen különíthető el. Véleményem szerint 21 éves korunktól 35-ig egy tömbben éljük meg a Szaturnusz két ciklusát, keverve használva ki és szenvedve el a jelzett lehetőségeinket. Nagyon fontos volna ebben a létszakaszban több tudatossággal fordulni a valódi céljaink, értékeink felé, de ez nagyon nehéz, tekintve, hogy a társadalmi elvárások épp ellenkezőleg orientálnak (a karrier felé, amely világi szempontokat tükröz: anyagi sikert, státuszt, népszerűséget). Az ekkor rosszul megválasztott életstratégiák a 56 éves kor körül köszönnek vissza élesen.
A 35-42 éves kor komoly krízis, a radikális irányváltások (válások, hivatásváltások, nagy vállalások) ideje. Az első helyzet, amikor is el kell engedni azt, ami nem a miénk. És ezt húsbavágóan érezzük is, noha nem feltétlenül teszünk is érte. Az eddigi önmunkánk kerül megmérettetésre, ezért a sok nehéz pillanat, elbizonytalanodás, kétely és útkeresés. Mindez teljesen normális. Valóban új utakat kell kijelölni a mélyebb önismeret segítségével. Elkezdődik ugyanis az élet második fele, ha nem is matematikailag.
A pszichológiában életközépi válságnak nevezett időpont a 40-42 éves kor, ami az új lendületvétel ideje. Leginkább a kapcsolatoknak kell változniuk: a barátiaknak éppúgy, mint a párkapcsolatnak. És egzisztenciálisan is többre, kibontakozásra vágyunk (még inkább). Ez a szakasz 49 éves korig tart, nem ritkán évekig elhúzódó válságokkal súlyosbítva. Fontos szerepet kap ekkor a hit, ami a tapasztalatot és a tudást (amelyek a válságokhoz vezettek) felülírja.
A következő ütem (49-56) a beéréssel, elismerésekkel kecsegtet. Itt lehet learatni, az eddigi munka termését. Nagyon élesen tükröződik vissza a közérzeten az elvégzett munka: elégedettség vagy frusztráció. Az elvégzett munka persze nem ügyiratokban vagy profitban mérendő, hanem az igazi, szaturnuszi énünk érdekében tett erőfeszítéseink méretnek meg (minden egyes ciklusban). Ha jó munkát végeztünk ebből a szempontból itt egy komoly spirituális jól-lét élmény is keletkezik, ami markáns erőforrás a továbbiakhoz.
Az 56 éves kortól induló ciklus a megnyugvásról, a cél-váltásról szólna, ámde ezt az elképzelést a nyugdíjrendszer jelenleg nem támogatja. Így érdemes a tanításra, tudás-átadásra törekedni, ez is lehet elégedettséget fakasztó érzés. Ez megint egy könnyebb, bölcsebb, békésebb időszak.
Nem így a következő (63-70), ami kifejezetten irritáló tud lenni, nem ritkák az öngyilkosságok sem. Az új korszak ugyanis -az aktivitás lezárásával- nem mindenkinek kielégítő. Pedig ebben az időszakban már nem a teljesítmény fokozása a cél, hanem a bölcsesség és a befelé fordulás! Csak így lehet kiegyensúlyozottan szembe nézni a határainkkal, amelyek kint a munkaerőpiacon és a testünkben egészen konkrétan megjelenítődnek.
A 70-77 éves korszak megint csak egy külvilág-konfliktust hoz: ha van párkapcsolat akkor abban éleződnek a harcvonalak és tevődnek át a szerep-hangsúlyok; ha ez nincs, akkor a világgal gyűlik meg a bajunk. Főleg, ha a belvilág zavaros és lázadó.
A 77- 85 éves kor megint egy kicsit lecsendesedettebb, megbékéltebb, elfogadóbb és remélhetőleg hitben és tudásban megerősödöttebb.
És így tovább: építkezünk és sallang-mentesítünk évről-évre, korszakról-korszakra. Erről szól a Szaturnusz. Nem többről és nem kevesebbről.
