A világunkban annyi módszer van jól lenni, hogy az már felér a nyomásgyakorlással. 😉 Viccet félre téve a tény az, hogy bár dúskálunk a jobbnál-jobbnak ígérkező ajánlatokban, egészségesebbek nopláne boldogabbak nem vagyunk. Sok mindenre jó az AI, de mindenre azért mégsem, és ha igazán egyéni, velünk foglalkozó és nekünk hatékony módszert keresünk akár betegségből kiútként, akár egy jobb közérzet érdekében, akkor bizony a holisztikus irányzatokat kell célba venni. A holisztikus azt jelenti, hogy az egész-re koncentrál, nemcsak a vesénket vagy térdünket vizsgálja, hanem az egész lényünket a szerveinkkel, lelkünkkel, körülményeinkkel együtt.Mert mindez együtt betegített meg, tehát mindez együtt tud meggyógyítani is.Ilyen módszerből is sok van, az ősi módszerek mind ilyenek és a homeopátia is, ami persze nem ősi (csak archaikus tudáson alapul). Kis kitérő: az egész ellentéte a kétség, kettősség, a szétvált egész. A kétség pedig a félelem analógiája: aki kétségbe esik, az fél, és a félelem (be vagyok gyulladva; összehúzom magam) nagy betegség-generátor.
Az asztrológia is lehet a gyógyulás útja, rögtön mutatom hányféleképpen tud segíteni, de előbb szögezzük le, hogy a változás mindig átéléssel, felülírással keletkezik; nem elég olvasni, hallani, tanulni róla és megérteni. Ki kell próbálni, át kell ereszteni magunkon, különben nem tudjuk megmondani, hogy működik-e, bármilyen csábító vagy másoknál bevált is az adott módszer.
Az asztrológia szempontjából azt mondhatjuk, hogy a horoszkópelemzés is egy diagnosztikai eszköz: képet ad rólunk, mint egy szelfi, önismereti teszt vagy épp röntgen-kép. Annyiban más hogy sokkal komplexebb ezeknél, mert az egész lényünket vizsgálja. Az egészségügyi asztrológia kifejezetten a betegséghajlamainkra fókuszál, de egy „sima” horoszkópelemzés is, ami a személyiségünk lenyomata, sok testi-lelkünkre válaszolhat. Leegyszerűsítve: amilyenek vagyunk, olyanok a betegségeink, ugyanis ezek is belőlünk fakadnak, sőt a betegség lefolyása és kimenetele is. Például egy szívós, kitartó ember „kitartó”, makacs betegségeket idéz elő magának, de azoktól szívósan meg is akar szabadulni. Ez persze borzasztóan sarkított példa, de a lényeg az, hogy a személyiségünk alkotta problémáink megoldását mindig érdemes a személyiségünkben keresni! És itt el is jutunk az untig ismételt közhelyhez, hogy legnagyobb kincs az önismeret. Milyen kár, hogy évtizedes kötelező tanulmányaink során erre egy óra sem jut hivatalosan! Sebaj, sosem késő! Persze önismerethez jutni sokféleképpen lehet, én a horoszkópot preferálom, mint kimeríthetetlen forrást, de akad még pár remek módszer ezen túl is.
Ezzel persze azt nem állítom, hogy aki ismeri önmagát, az nem betegszik meg, örökké élni fog, vagy azonnal meggyógyul. Nem, de nagy utat tesz meg a célig! A másik halmaz, a körülmények, szintén beszédesek és nagyban alakítják a jellemünket és sorsunkat, nemcsak gyerekkorban. Hányszor halljuk, hogy a gyógyulás érdekében valaki teljes életmódváltást vállalt, vagy új hivatást keresett, esetleg vidékre költözött stb. Igen, a körülöttünk lévő feltételrendszer is egy erős forműló erő, és bizony a horoszkóp arról is árulkodik, hogy mit kezdünk vele: akadályoz vagy segít haladni az utunkon (vezessen az bármely célunk felé).
Az asztrológiának van egy olyan tudása is, ami szintén jól jöhet pláne komoly betegségek idején, ami a beavatkozások (műtétek, kezelések) időzítését teszi velünk-kompatibilisebbé: vagyis lehetőleg akkor történjenek ezek, amikor a számunkra a leghatékonyabbak tudnak lenni. Nem mindegy! Mert ugye ideje van mindennnek, csak már elfelejtettük ez, mert mindig az ÉN-időn jár az eszünk.
Újabb síkja pedig a gyógyítás-gyógyulásunknak az, hogy az asztrológiai szimbólumokat használjuk: minden, amit eszünk-iszunk, viselünk, csinálunk lefordítható az asztrológia nyelvére. Ha tehát tudjuk, hogy mi a gyógyulásunk kulcsa (mondjuk több energia, erő, lendületre van szükségünk), akkor ilyen „elemekkel” érdemes körülvenni magunkat, fenti példánál maradva a MArssal vagyis piros, csípős, forró dolgokkal, ezek lehetnek ennivalók, de ásványok, gyógynövények, képek, ruhaneműk, tehát bármely érzékszervünkkel megragadható dolgok, Nyilván a leghatékonyabb, ami belsőleg hat.
A pro-szint pedig, aki mindezt úgy dinamizálja napról-napra, hogy még egészséges, tehát csak finomhangolni kell, nem pedig megmentenie magát. A napi helyzetelemzésen az egészség nagy része múlik (akár betegként is): hogy épp hogy vagyok, milyen az erőnlét, motiváció, hangulat ÉS milyen az időjárás (ami ellen érdekes módon esernyővel védekezünk, de pl. étkezéssel nem), a tennivaló-mennyiség stb. Milyen az adott nap energiája a bolygók szimbolikája mentén, és így mi fér ebbe bele a terveinkből.
Nem állítom, hogy én így élek, sőt azt sem, hogy ez annyira könnyű. De érdemes megpróbálni egyszer-egyszer, a kaland kedvéért. Nem én vagyok az első aki, azt mondom, hogy a mai modern ember azért annyira nyápic és sérülékeny, mert elvesztette az integritását magával és a Természettel. Ezt a fenti módokon visszaszerezhetjük, ami első ránézésre nagyon abnormális, de hosszabb távon jó befektetésnek fog bizonyulni. Nyilván harminc évesen gyógyszereken élni sem normális, amikor az ember 72 avagy 100 évre terveztetett. Mindenki tud egy picit alakítani az életén, és a kis lépések is meghálálják magukat. Aki pedig nagy lépésekre vágyik/kényszerül nem fogja megbánni, a visszacsatlakozás az EGÉSZ-hez az egészségünket jelenti!